Mikró a burokból

Anya és apa arról beszélgettek, hogy hol fogok születni. Ők nagyon kicsit mernek csak álmodni, mert a Dél-pesti Jahn Ferenc kórház, és a Nyírő Gyula jöttek szóba, nem pedig Svédország, vagy Florida. Vagy nem tudom, nem lehet-e egy ből New Yorkban a Wall Streeten valami bőrszékbe belecsusszanni! Ugyanez Tokyoban is tökoké. Képzeld el, hogy 1 évesen már tudnék bilin ülni és Wall Street Journallal a hónom alatt mennék bilizni, és százdollárossal törölném ki a seggem (also known as babapopsi). De azért kiabálnék, hogy "kééééész vagyoooook!", hogy anya szeressen.

Aztán utánanéztem, és például annak az esélye, hogy Svédországban születek, 0.08%. Még nem tanultuk a suliban a százalékszámítást, de ez jó kevésnek tűnik.

Találtam egy ÉLETLOTTÓ nevű alkalmazást, ott pörgettem egyet, csak úgy játékból, hogy hol fogok megszületni. Nagyon látványos az egész, kíváncsi voltam, hogy néz majd ki Svédország. Vagy akár a Dél-pesti Jahn Ferenc kórház. Kelet-Timor jött ki.

Ha ez így van, 10% esélyem van, hogy ötéves koromban még élni fogok. Nem akarok ott születni. De nem én döntöm el. Anya és apa arról beszélgettek, hol fogok születni. Elég nekem, ha akkorát álmodnak, amibe csak Dél-Pest fér bele, csak ne álmodjanak olyan nagyot, amibe a rossz is belefér. Most fényeket se látok, és rúgni sincs kedvem. Tessék:

thelotteryoflife.co.uk

OÁ! Morning. A család egyik barátja szerint "Nagy felelősség nevet adni a gyerekednek. Ki tudja, mit neveznek el róla." Nagyokos. Az emberek nagy része (bár én még eggyel sem találkoztam) nem lesz híres. Még úgy sem, hogy "a nikaraguaiak", mert előfordulhat, hogy Nikaraguáról sem hall valaki. Pedig Anton bácsi ott született.

Én azonban nyilvánvalóan híres leszek, mert anyukámék már most kristály gyereknek nevelnek, meg van ilyen típusú vázánk és borospoharunk is. Úgyhogy el kell kezdenem aggódni, hogy amikor megszületek, mi lesz a nevem?

Tegyük fel, hogy "Aliaune Damala Bouga Time Puru Nacka Lu Lu Lu Badara Akon Thiam", ami a híres énekes, Akon eredeti neve. Ez tök jó, de mi van, ha új oktatási módszert fedezek fel inkább, és óvodát, vagy általános iskolát neveznek el rólam? Vagy úttörőcsapatot, te jó ég, azt még nehezebb leírni, mint a 12 icike picike pocakos pockot.

Vagy mi van, ha például Kossuth lesz a vezetéknevem (még nem tudom, ahhoz előbb az apukámat kellene tudni!), és véletlenül Lajos leszek. Akkor elneveznek rólam egy utcát, és mindenki azt fogja hinni, hogy róla nevezték el. Vagy érted, Xerxész, az is lehetek. Vagy ha kommunista nevet kapok, akkor eleve ki van zárva.

És az is aggaszt, ha Újházy Ede leszek, és levest neveznek el rólam, de minden esküvőn i-vel fogják írni. És mondjuk még meg is hívnak! Tuti nem adok a menyasszonytáncba, hanem kiveszek!

Nem tudom. Mi legyen, csak számozzanak be? Most inkább csak rúgok egyet anya hasába. Paff. Hú, ez nagyon fog hiányozni, ha kijövök.

Megyünk nyaralni anyával és apa 1-gyel. Rovinj. Kicsit rákerestem a neten, és most félek. Nem tudom, ki írja ezt az internet nevű újságot, de ezt említi: "Rovinj Észak-Kelet Horvátország legnépszerűbb meleg nyaralóhelye." Ezek szerint nem lesz hideg, ami nem baj. Jó, hogy külön régiókra osztották, hogy hol melyik körzetben hol van a legmelegebb.

Aztán: "Köszönhetően a népszerű rovinji Punta Kriza melegstrandnak, Rovinj az ország meleg Mekkája lett, amelyet napra éhes melegek százai keresnek fel Horvátország egészéből és a világ minden tájáról." Na itt megértettem valamit, akkor ez valami más! Nem tudtam, hogy ilyen sok meleg muzulmán van, hogy ide is lehet jönni Mekkába, és nemcsak a "rendesbe", de ez logisztikai szempontból szerintem tök oké.

Utánaolvastam ennek a melegségnek, és az van, hogy gyereket is szoktak vállalni. Én is az vagyok. Teljesen elbizonytalanodban. Lehet, hogy anyáék is azok? Mert akkor vagy mindkettőjüknek vesszőjük van, vagy mindkettőjüknek pontjuk! Utóbbi esetben értem, mire kellett Anton bácsi, és így már teljesen legitim a szememben ez a kis liezon.

Megint valami, amit nem tudok. Ha megszületek, az első dolgom lesz levegővétel és bömbölés után, hogy hátranézek, hogy a muter férfi vagy nő! Bár ha férfi, akkor ez kifelé ki fog derülni abból, hogy belóg egy kis szalagfüggöny, mint a hőzáró PVC a targoncabejáratoknál. Apropó, levegővétel. Ti meddig bírjátok eggyel? Mert én 9 hónapig! Lehet próbálkozni.

Azért mégis, hogy klasszikus idézzek, "hát magyarok vagyunk, nem?", annak okán is, hogy a menyasszony szűzen menjen férjez, megvolt a lakodalom is. Anya végül a rendes apához ment hozzá. De ha jól hallottam, ott volt Anton bácsi is a lagzin, de csak amikor anyával kettesben voltak a panzió konyhájában. Sok értelmeset nem mondott, de talán ő volt az, akivel anyának nagyon fájt beszélgetni, mert folyamatosan nyögött.

Az egészhez az vezetett, hogy "egy korty nem árthat" ileltve "egy korty nem fog megártani" alapon anya letolt egy pálinkát (tévedtek, ha azt gondoljátok, hogy ez nem két külön iskolája a rokonok általi itatásnak, pedig de), közvetlen azután, hogy elhangzott a húslevesre, hogy "van benne anyag!".

Ezáltal elmondhatjuk, hogy megvolt az első berúgásom, és éppen ezért sem vagyok benne biztos, hogy anyát Anton bácsi baszta meg a merőkanalas konyhai akasztónak támasztva, vagy a zenekarból a Sanyi. Most annak próbálok utánanézni, hogy innentől kezdve ő is az apukám-e, vagy nem. Gyanús, hogy nem Anton bá volt, mert ő előtte minem szokott nekem nekem dúdolni, ez a Sanyi meg egész figyelmes volt. A számot nem ismerem fel, de igyekezett közelhajolni és a lyukon hümmögött valamit. Talán Metallica vagy Dream Theatre lehet, nem a dallama miatt, hanem mert 10-15 perces volt. Rendesen lehozta élőben, gitárszólóval, meg minden.

Itt egy videó egyébként, jobbról a második az anyukám, mellette az apukám, a többi meg Anton bácsi és a zenekar:

Mindenki nagyon jól érezhette magát, én annyit vettem észre az egészből, hogy már megint felrázódtam. Ha most nyitnák ki anyát, tuti spriccelne, mint a sörösdoboz. És amit összeugrált, nincs is messze tőle, hogy megszülessek, pedig még korai. Folyamatosan jönnek az SMS-ek, hogy "tényleg és köszönjük a meghívást, nagyon jól éreztük magunkat, a párod családja is olyan aranyos, rögtön mindenki el tudta magát engedni, és tudtunk együtt szórakozni, bocs, hogy már fél9-kor el kellett mennünk". Ja, nagy buli volt, hülye kretén. Az egy dolog, hogy az Emanuelle-re haza akarsz érni recskázni (taníts!!), de hogy a Barátok köztre... Még amíg bármelyik Tilda benne volt, de így. Nem érdemel ez több szót.

Véletlenül anya engem is rácécézett a levélre, a meghívón az állt, hogy "háztartásunk teljes", nagyon finoman tarháltak egyébként, tényleg, csak közben amúgy se babamonitor, se csörgő nincs még, a termoszos cumiról még egy szót nem hallottam, hogy beszéltek volna, pedig kurva élet, hogy nem fogom a sört úgy inni melegen, mint a britek, nézzétek meg, a tudósaik is milyen hülyék lettek tőle. Meg kell még körbe forfó mesefigurás izé az ágy fölé, amiből már van három, de mindegyik szar zenével. Ezek szerintem azt hiszik, hogy ha a faterék pénzéből lehozzák az esküvőt, akkor a táncolós pénzből el fognak tudni menni nászútra NÉLKÜLEM. Csak hogy én jövök. Ennyi. Pont. Ingyen. Miért érzem azt, hogy már most leleményesebb vagyok, mint a szüleim? A reptéren például indítok egy hányást, és akkor tuti intéztem nekik egy első osztályt, amit viszont végig fogok rúgdosni, hogy csak én élvezzem.

Na jó, mindegy, legyünk pozitívak, megyünk Triesztbe, vagy Icsicsire, vagy az Omszki tóhoz, valami ilyesmit nézek ki a venédgseregből. Bár még nem számoltuk meg a pénzt, annyira tartják az "annyit illik bedobni, amennyibe kerültél" aranyszabályt, hogy az egyik bedobott egy ötezrest a táncnál, aztán amikor kiderült, hogy ő vezet, kettőt visszavett.

Na emberek! Életem eddigi legjobb Balaton Soundja volt anyával! Mondta, hogy elvisz, elvitt. Egy darabig felmerült, hogy itthonhagy, de nem sikerült neki. Úgy próbálta, mint amikor labdát dobsz magadnak és megpróbálod elkapni, vagy amikor kurva gyorsan nyitogatod a hűtő ajtaját, hogy hátha annyira gyors vagy egyszer, hogy sötét lesz. DJ-rtessék!

Azt le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem hangversenyek voltak, pedig előtte rákóstoltam egy csomó Puccinit meg Verdit, a La donna è mobilét rongyosra hallgattam, és közben végig azt hittem, hogy az valami bútoráruháza, vagy ingatlanügynöksége a Bud Spencernek.

Ehelyett elég monoton elektronikus zenék voltak, én annyira nem ismertem ezeket, mert apa inkább ilyen gitáros belezős zenéket hallgat, a másik apukám, Anton bácsi meg inkább ilyen néger zenéket rak, amiben szavalnak. Klipet ugye még nem láttam, de gondolom kék nadrágban és fehér ingben adják elő. Erre az elektronikus zenére azt mondják, olyan, mintha együtt lennél az őseiddel, vagy visszaköltöznél az anyaméhbe. Na kösz, jól körülírtátok, sokat segít... majd ha kint vagyok, megpróbálok visszaemlékezni. Nem lehetetlen egyébként, hogy jó magaviselettel kicsit hamarabb szabadulok.

Na szóval szóltak ezek a zenék, és szép lassan kezdtem megkedvelni őket. Nagyjából a mélyek jöttek át, de azért lehetett érezni, pörögtem, mint hóember az üveggömben. Úgy úszkáltam a hosszokat, mint a pinák a vetkőzős tollban. Ikszeltem is, a Melbourne sufli már egész jól megy balra, jobbra még gyakorolni kell, és az anyától korábban lenyúlt két ceruzaelemmel nyomtam a rudazást.

Aztán eltelt így csütörtökön pár óra, és emiatt szombat lett. Már kezdett nagyon melegem lenni, néha csobbantunk egyet a Balcsiba, akkor kábé sisteregtem, belülről ilyenkor anya be is párásodik, le kell húzni gumiborotvával, hogy jobban kilássak. Így is igazából csak akkor vannak fókuszban a dolgok, ha közel vannak anya hasához és erős fény van, például ha öreg nénik simogatják a hasát, illetve Anton bácsit hasfalról vagy deltáról szerintem nagyjából megismerném. Kezdték mondogatni, hogy akkor most átmegyünk az OTP-be, mondom ez kell, hideg váróterem, nyugodt környezet, de kiderült, hogy ez a bank is valami sátorban van, és nagyon sokáig kellhetett sorban állni, mert végül nem vettünk ki pénzt. A váróteremben pedig egy bizonyos Bernáthy bácsi és a fia muzsikáltak. Bernáthy bácsi csak 58 éves (de kinéz vagy 59-nek, mert Pampalini imitátor), de így is ő meg én ketten összehoztuk a legnagyobb DJ és közönség közti korkülönbséget EVÖR. Így tolták:

Itt azért beütött a téma rendesen, a zene miatt is, meg anya tolt valami táplálékkiegészítőt, az itt ért le. Ha ilyet bele tud diktálni majd a reszelt almába, esküszöm, első héten felbaszhatják a Vaterára a bébimonitort, mert nem fogok sírni. Előtte viszont kőkemény ufóhangokkal paráztatást tervezek, mint annak a második világháborús német katona bácsinak, Mel Gibsonnak a filmjében.

Köszönöm a rájáknak, az angolnáknak, és Benjamin Franklinnek az elektromosságot, és DJ Kool Hercnek, hogy lassan 40 éve feldobta az első hip-hop beateket. Szépen összehozták ezt az egészet. A tanulság úgy isten igazából az, hogy beszerzek egy diszkógömböt. Láttam a neten, meg #magzatchathu-n (jelszavas), hogy minden babának van. Mit gondoltatok, mi a túrótól olyan gömb alakú minden nő? Azt hittétek, hogy mi vagyunk gömbök? Nem. DISZKÓGÖMB. Kell. Mi babaalakúak vagyunk, természetesen. Babonából szoktuk beszerezni a harmadik hónap után, mert a Stayin' Alive-ra emlékeztet, az meg egyrészt arra, hogy rendben és egészségesen meg fogok születni, másrészt arra, hogy az elektronika ugyanúgy örök, mint a rock.

Reggel indulunk, nem is tudok aludni. Voltunk már 1-2 helyen, de ott anya vezetett, most viszont apa vezet, mert anyának már túl nagy a hasa (ÉN) hozzá, bár igazából nem nagy, csak a vezetéshez.

Nem iszik, nem dohányzik, szerintem nem lesz gond, lesz egy csomó hangverseny, ha jól értettem, hallgatunk muzsikát.

Most már megvárom, hogy leérjünk a szándra, és majd csak ott rúgok. DJ-rtessék!

Hujuj. HUJUJ! Rámentem remote desktoppal anyám laptopjára, és ezt találtam a böngészési előzményekben: Amazing Child Racing - Babies crawl to victory

A gond az, hogy a jövő évi verseny jelentkezési lapja is benne volt a böngészőjében. Ráadásul Internet Explorer 6-ot használ, kétségeim vannak, valaha jóban leszünk-e. Mindenféle csecsebecséket raknak ki, hogy arra ússzunk rá, ez semmiben nem különbözik egy békafuttató versenytől. Nekem egyelőre a köldökzsinórom az egyetlen játékom, amihez vonzódom, tekergetem, a nyakam köré próbálgatom, mint Michael Hutchence (kormányszóvivő volt, tudjátok), meg ilyenek. De ha a laptopomat meri elcsaklizni a muter, és azzal szadiztat a célba, tuti leszedem az Alcateljéről a házipornót Anton bácsival, és felpattintom a szexplázára!!! Alattomos! Anton bácsinak amúgy is rohadt szőrös keze van, simán elhinnék, hogy igazi casting, mert azt ilyen szőrösek szokták csinálni, hogy jobban lehessen tudni a filmen, melyik a csaj.

Próbálok az Amnesty Internationalnek mailt küldeni, de állandóan visszapattan.

Azért a 23-as rajtszámú kollégában komoly versenytársat látok, ha jövőre is indul, megfontolom a dolgot. Csak jó nekem ez így amatőrben, profiban szégyellném a kukimat a doppingvizsgálatnál, még nem elég nagy. Azt mondják, hogy ha kicsi, akkor vér, ha mindig nagy, akkor hús, de ezt egyelőre nem tudom az erektált állapottal összehasonlítani, mert csak akkor áll fel, ha fojtogatom magam, olyankor viszont nem látok. Szóval egyelőre nem mutogatnám idegeneknek. És a brazilian waxomat sem tudom megcsinálni formásra, amíg nem szőrös, pedig a gyerekszobámban hallottam, hogy különböző körteformák és homokozóformázók csörömpölnek, azt lehetne használni sablonnak. Vagy a kis csillag alakot, amit a logikai kuckó tetején kell betuszkolni. KORAI, ennyit mondok, korai. Ha korrekt sportneveltetést akar, irasson be az úszóoviba.

Egy dolog tetszene, az érem. Térdig ér. Majd belenövök, és jó is, ha 18 éves korom előtt is van valami, ami térdig ér. 3 éves koromig simán hordhatnám, utána meg feltenném a Vaterára, és akkor van miből autópályát venni a medzsókhoz. Jó, ha az ember előre tervez, és tisztában van a játékfluktuációt serkentő online lehetőségekkel, mert a bolhára már nemigen járunk.

Valaki összefoglalná nekem röviden, hogy mi az a gól? Fater elhaló hangon napi 2-3x ezt óbégatja, miközben valami darázsfészket piszkál szerintem egy szurkosbottal, mert nagyon sok méhecske hangját hallom. Arról se tudom egyébként elvileg, hogy milyen, de a méhre még korábban rákerestem, mert hogy én is egy ilyen méhben vagyok benne. De tuti nem az zümmög, ez a tévéből jön.

Aztán elhalkul, mert anya mond valami olyat, hogy állandóan csak ez a hülye foci VBK (ezek szerint iszik a fater, lehet, hogy rájött, hogy néger!), és kimegyünk a konyhába. Már tiszta kajaszagú vagyok. Csak az mentett volna meg, ha a konyha helyett átmegyünk kefélni Anton bácsihoz, amíg apa nézi a meccset. Már voltunk pár hete, egyelőre nem dolgoztam fel az élményt. Anya most próbálta leegyeztetni vele, de előbb azt mondta, sűrű az agendája (nyilván azt is ki kéne kefélni), aztán meg azt, hogy őszinte lesz, és anya túl kerekded már neki. Any.pics! Én vagyok a kerekdedség, te paraszt! Úgyhogy inkább a kajaszag, buxáról lekopsz, ezennel hivatalosan is birtokba vettem egy időre, sunázást el lehet kérem felejteni!

Á mindegy, most már elmondom, szóval az volt Anton bácsinál a takarításkor, hogy amíg anya meg Anton bácsi keféltek, közben dugtak is egyet. Semmi komoly, mert végig becsuktam a szemem, de lábbal kitapogattam, hogy néha a méhem konkáv lett. Olyankor rúgtam egyet, persze lefelé, rutinosba. A wikipédián nézzétek meg, mi az a konkáv, beszartok. Eddig azt hittem, 20-30 betűt nem ismerek, de ezek szerint 50-et. A görögöktől kaptuk a demokráciát, a színházat, meg azt hiszem, a buziságot is, de írni azt nem tanultak meg.

Végül hagytam a wikipédiát, megnéztem máshol. Azt írták, hogy ha a cica látja az egeret a méhemből bárhonnan, akkor konvex, ha meg nem látja, akkor konkáv. Anya cicájához képest is. Ebből egyedül annak örülök, hogy van méhem, mert állítólag később a fiúknak nem lesz méhük, csak a csajoknak (nyilván ők megtarthatják, MÁR a kivételezés). Ez rosszabb, mint a szavazás, mert oda legalább 20 év múlva már mehetek, de méhbe nem. Pláne, hogy szigorították a színesfémátvételt. Gondolhatjátok, hogy ennek a kibogozásával el vagyok foglalva kurvára, ergo felettébb hálás volnék, ha valaki ennek a GÓÓÓÓÓL dolognak utánanézne helyettem.

Puszit most nem küldök, mert csak Anton bácsival tudnám átadni, és keszonbetegséget kapnék, mire azt összehozom. Csak felejtsétek el.

Ez is most van először. Állítólag a fiúk tovább bírják pisilés nélkül, mint a lányok, és amennyire én tudom, én fiú vagyok, de azért itt mégis csak hónapokról van még szó! Most szólok, ha a tudomány jelen állása szerint a magzatoknak nem kell hugyozniuk, akkor ezt benézték. Mert kell. De szerencsére nincs egy fa, vagy bokor, illetve valami bokorféle van a közelben, de ne menjünk bele, meg aztán az ok-okozati összefüggéseken már rajta vagyok annyira, hogy érzem, nem lenne jó vége. Ti ilyenkor mit csináltatok? Nem emlékeztek, mi? Na. Én sem fogok.

Viszont akkor már felmerül részemről, hogy fiú létemre itt szóba sem jöhet az állvapisilés, mert ha felállnék, megszületnék. Csak ülve férek el, nagyon találóan embrió pózban vagyok. Egy ideje. Ha az elmacskásodásról azt gondoltátok, tudjátok, micsoda, akkor tényleg nem emlékeztek. Innen, ahol én vagyok, teljesen egyértelmű, hogy a fiúknak is ülve kell pipilniük, az állva pisilés valami úri hóbort lehet. Eleve, állni nem fogok tudni még legalább egy évig, pisilni viszont szerintem már most is tudnék. Senkinek nem akarok a lelkébe gázolni, de ez így van.

Lehúzni viszont már tudnám egyedül, mert a nőgyógyász bácsitól eltanultam. Apa szerint ő nagyon lehúzós, és azt úgy kell csinálni, hogy minden olyan dologért, amit már kifizettél, vagy ami eleve ingyen van, kérsz pénzt. Ha igazán jól csinálod, akkor sokat. Én beérném kevéssel is, csak előtte pisilhessek. Most, hogy így összefüggéseiben látom a dolgokat, volna kedvem megszületni. De még nem teljes hozzá a checklist, captain Szilágyitól (ő vezette a charter járatot hazafelé Korfuról, ahol megfogantam) tanultam, hogy ilyen checklistek alapján kell mindent ellenőrizni, és nekem még nincs meg minden testrészem. Legfőképpen a köldökömet nem találom sehol. Van valami elképzelésetek, hogy hol lehet? A minimum, hogy rúgok egyet.

Migiri-yo-migiri! Szeretem az esőt, vágod? Erre kellett rájönnöm most, hogy életem eddigi nagyjából 10%-ában esett. Szar kint az idő, lehűlt a levegő. Anyám 3 réteget felvesz, egyrészt tök sötét lesz itt bent, másrészt az egyik pulóvere szúr! Ne hidd el, de frankón idegesít, nyehááááá, nyeh. Aztán amikor végre leveszi, próbálok gombócként úszni középen, mert ahogy a kismedence falához érek, RÁZ! Ha volna hajam, égnekállna. Remélem, beáll valami normális idő, vagy szimplán nem megyünk sehová.

Viszont kiment a muti a ruhaszárítóért a legnagyobb viharban egy szál topban, mert kicsit későn jutott eszébe, hogy kintfelejtette (még jó, hogy én és a fejem lágya ide be vagyunk nőve), és akkor hallottam, ahogy az esőcseppek a tetőn dörömbölnek. Jó volt, mintha egyedül lennék a világon. Amit ilyenkor azért értékel az ember, mert még soha nem voltam egyedül. Majdnem ilyen a zuhany is, de az esőt jobb hallgatni. Meg is fordult bennem, hogy egy új napfénytető igazán császár volna, de szó szerint.

Na mindegy, nem is ezt akartam feszegetni. Kihallgattam egy beszélgetést, persze akaratomon kívül. Még mielőtt bárkinek problémája támadna ezzel: nem tudom befogni a fülem, azt sem mondhatom, hogy papapapapa, a víz jól viszi a hangot, és különben is, egyelőre neveletlen vagyok. Anyám elmondta egy barátnőjének, hogy "elment" valami salsa zenekar gitárosával. Fekete. Számolgattam, és kurvára lehet, hogy néger vagyok!!! Fogalmam nincs! Totál para az egész, az ultrahangon ugye nem látszik, és most nem tudom, hogy ki a papám. Letöltöttem pár rap számot, migiri, és nagyon egyben van, meg megnéztem ezt a salsa zenekart is a myspace-en, most már konkrétan reménykedem, hogy ebből a néger dologból lesz valami. Szívesen lennék, de mondjuk ki nem.

Ami azt illeti, a rövidebbik zsinór még nem enged erre következtetni, meg azt sem tudom, hogy a másik apukám, aki velünk lakik, az össze van-e házasodva a muterral. Ők biztos tudják, de gondolhatod, hogy nem beszélgetnek róla, hogy "szívem, de jó, hogy össze vagyunk házasodva", évfordulójuk meg még nem volt, mióta itt vagyok. Megöl a kíváncsiság, egy csomó mindent egyszerűen nem lehet innen kideríteni! Most akkor? Lehet, hogy anyám blogján fogom valami szánalmas kis trükkel kiprovokálni a választ. És akarom tudni azt is, hogy néger leszek-e, mert akkor el kell kezdenem gyakorolni. Basszusgitározni természetesen. Meg kampányolni az apás szülés ellen, mert ha a fater meglátja, hogy tesó vagyok, szerintem nem fog elég őszintén ünnepelni. Próbálom menteni a család becsületét. Remélem, nem vagyunk katolikusok, mert akkor ebből nehéz lesz szépen kijönni.

Nem tudom, mi lesz. A biztonság kedvéért rúgok egyet. Az a tuti. Ha már nem ráz anya hasa a rohadék műszálas pulcsija miatt, akkor kipróbálom, tudok-e köldökzsinórból rappernyakláncot csinálni. Ez a programom a hétre. Nem tudom, ti hogy születtetek meg, meg mire gondoltatok, de én először kidugom majd a fejemet, és utána nézek lefelé, hogy bazmeg néger vagyok-e. Szerintem ez abnormális, ki kell derítenem.

Ezek az áldott szerepek,
miket mellettem szánt Neked
a sors tollával bíró
Szentséges Drámaíró:

 

Előbb – kedvem, hogy jobb legyen -
Társalkodóm és “Jobb-kezem”,
majd becses vívódásban
lettél szerelmes Társam,

 

Párom, gondos-szép Asszonyom, -
küzdelmeimben gond, ha nyom,
lelkemnek minden Írja;

 

s most Kismamának készülő,
s tán nemsokára kész Szülő, -
ha “tolla” ezt megírja…

Anya! A fentieket apával üzenjük, de amúgy Vitó Zoltán ezzel azt akarta mondani, hogy ne írjál blogot! Bízd azt a Drámaíróra, bár nem tudom, mennyire hiszel benne, mert ha kicsit jobban figyeltek, nem csúszom be ilyen hamar.

Viszont milyen jól hangzik ez így, hogy ANYA! Mennyivel jobb, mint a muter. Te anya, nem is érzem ám én olyan rosszul magamat itt, lehet, hogy ha kikötnéd a netet, akkor csak arra figyelnék, hogy jó meleg van, sose vagyok éhes, és még levegőt sem kell vennem, mert azt is megcsinálod helyettem. Azért most szólok, hogy ez még így lesz 10-20-25 évig, csak legtöbbször vasalás formájában fog megnyilvánulni. Meg az első két évben be fogok kakilni nagyon gyakran, utána egyre ritkábban. Ezért előre is bocsánatot kérek! Nem "elnézést", mint az a nálad is öregebb Hajdú Péter bácsi a tévéből, hanem bocsánatot, de majd ezt külön neveld belém légyszi, ha megszületek, mert tutter el fogom felejteni.

Orgonát nem tudok szerezni, de a szívultrahangomra teszem a kezem és megígérem, hogy ma nem rúgok egyet se anya, meg... ma hívhatsz 1 napig akár Pocaklakónak is, bánom is én, de aztán nyista cécó! Hivatalosan még nem vagy anya, és most nem jön be a rohadt wikipédia, hogy megnézzem, hogy tulajdonképpen a kismamákra is vonatkozik-e az anyák napja, de mivel én már itt vagyok, akkor te már most is az anyukám vagy, és én már most is szeretlek!

Millió puszi
Mikró

Tegnap kimentünk a mutival a Margitszigetre. Tényleg, szépen sütött a nap, itt bent minden világos vörös volt. Azt nem értem, hogy ilyenkor mi a faszért nem lehet gondolkodni. Szó szerint süttette a hasát a napon, és itt bent egyre melegebb lett.

Vagy ha szerinte ez így normális, hogy megmikróz (érted, mikróz), akkor öntsön be egy zacskó brokkolikrémlevest ide, ahol én vagyok, aztán szülhet egy komplett fogást! Két órát voltunk a napon. Az első fél órában nem különösebben tűnt fel a meleg, utána viszont 1 órát kellett rúgdosnom, hogy legaláb az egyik kezét odategye a hasára, és rányékoljon. Beúsztam alá. Szerencsére anyámnak eléggé Surgyelán lapát keze van. A talpát még nem tette a hasára, és remélem, nem is próbálja meg, mert már a mozdulattól megszületnék, de azért megelőlegezem, hogy a muti kicsit tenyeres-talpas. Takaros menyecske lehet! De nem kövér, az tuti, különben nem sütne bent így a nap. Volt rá 60 percem végigvenni, hogy igazából milyen levespornak örülnék, hagymaleves, vagy mondjuk zellerkrém. Ezekről tudtok valamit mondani? Mert még soha nem ettem. Nemcsak levest, hanem úgy egyáltalán.

Az utolsó fél órában kicsit megnyugodtam. Kurva jó, észrevettem, hogy a kezem ráncosodik a melegvízben. :) Hát ilyen hirtelen szerintem még senki nem öregedett meg! Mínusz pár hónaposan már ráncos vagyok. Próbáltam öregember hangot is kiadni hozzá, vicces lett volna, de rájöttem, hogy még nem lélegzem.

Marha szar, mert OK, hogy beszélni majd bő 1-2 év múlva fogok csak tudni, de fütyülni szerintem már tudnék, ha működne a tüdőm. Két ujjal már megvan nagyjából a mozdulat, csak ki kéne próbálni. Olyan volnék itt lent a muter hasában, mint egy szonárállomás. Lehetne tengeralattjárósat játszani: töööö-dö-dö-dö-dö-dö-dőőőőőőő teknóó.... emergency... maximum velocity... und tanzen!

Remélem, nem megyünk ki ma is a szigetre, részemről legközelebb babakocsiból szeretném szemlélni a dolgot, szívecskés napszemüvegben. Vagy inkább 20-25 év múlva, és tök sötétben, a Cha-Cha meg a Holdudvar között oszcillálva. Ott jó a zene, egyszer voltam! Anyám ott hányt miattam először... azóta valamiért nem voltunk.

Addig tehát megvagyunk, hogy anyám előbb kezdett rólam blogolni, minthogy megszülettem volna. Én ezt túlzásnak tartom, de akkor legyen verseny. Muter nem annyira webkettes, úgyhogy előbb Nyelvész Józsi bácsitól ellestem a fácse kifejezést, és fel is tettem magam erre a fácsére, ma meg kitaláltam, hogy twitterezni is fogok!

Anyuci, kapd össze magad, sehol nem vagy webkettőben!

Kicsivel azután, hogy rúgtam egyet, megjelent a MedIQ bogon egy szerkezet, ami a rúgásaimat még a twitterre is kiteszi. Magától! Azért ezt nekem találták ki, nem? Az a baj, hogy nincs nagy befolyásom arra, hogy a muti beruházzon egy ilyen pettyes kis helyre övre, ami ehhez kell, úgyhogy csak emulálni fogom. Ronda a szerkezet, mint állat:

Mondom, ronda. Úgynevezett pettyes! Ránézésre olyan, mint egy nagy Twister társasjáték gombáslábú macskáknak. Ilyenünk se lesz.

Pedig érdekelne, hogy ha 500 főnyi díszezred 45 percnyi Radetzky marsra menetelésének  megfelelő lépésszámot produkálok - per szekundum - így anya hasán belülről, akkor leáll-e a Twitter szervere, vagy legalább a BIX. Illetve ha elég jól tolom a belső toporzékolást, tudok-e olyan gyorsan rúgni, hogy egyetlen összefüggő mély hangnak tűnjön?

A másik, amit kigondoltam, hogy rendelek a neten egy elemlámpát, és lefekvés után elkezdek kifelé villogni a hasán keresztül a plafonra ezerrel, hátha azt hiszik, hogy valahol itt van a Palace, vagy a Dexion. Elemeket már einstandoltam hozzá a mutertól, az nagyon kemény sztori. Pár napja betolt két bébielemet minden különösebb ok nélkül valami sícsomagtartó szerű izében, két mozdulat és lenyúltam két Vartát. Először nem tudtam, mire fogom használni, de most már biztos, hogy elemlámpa lesz. 

Megvan, mit kezd a muti a nagy szabadidejével, ami rászakad, ha elmegy a melóból. Kitalálta, hogy megcsinálja a nyelvvizsgáját. Ősztől meg befejezi a maradék főiskolát. Azt hiszi, rá fog érni, pedig a tavaszi szemeszter alatt biztos, hogy végig bőgni tervezek éjjel-napal, utána meg a fogam fog jönni, be van írva a filofaxomba. Rá fog jönni, hogy ez nem reális. Ma munka után mentünk egy próbabeszélgetésre valami nyelvstúdióba. Azt a karattyolást! Mint amikor elmész egy földszinti ablak alatt és valaki feliratos filmet néz. Hádujudu, ájem Krisztina, volt minden. Ja, és ezt szakmaiból.

Angol egyébként. Kiderült, hogy a "bébi" szót ők is átvették a magyarból, mert azt értettem. Megint megsimogattak, pedig anyámnak még NINCS hasa. Szerintem csak taperolni akarják, eleve az angol tanár a mélyhangú fajtából van, valahogy túl készséges volt. De legalább elhozott minket haza az autóján, jól vezet. Azt szeretem az autóvezetésben (néha mi vezetünk, az is ilyen), amikor fékezünk, és felúszok a burcsi szélére. Már bukófordulóval egész jól vissza tudom magam lökni, olyan, mint a gördeszkásoknak a half pipe. Szerintem anyukám segített vezetni a tanárnak, mert nagyon ficánkolt, vagy gondolm ő tudja az utat.

Otthon a fater kapott egy kis savat, aztán zuhanyoztunk, aztán olyanok jöttek, hogy "nincs egy göncöm, amit felvehetek", erre meg "most vettél magadnak három terhesnadrágot", vissza "de azt nem AZÉRT vettem", nagy csend. Vártam, hogy elmondja, hogy akkor miért vette, vagy hogy mást miért szokott venni, de úgy néz ki, ezt már előttem megbeszélhették, mert nem kellett bővebben kifejteni. Aztán, bár hasa nincs, anci felpróbálta mindhárom terhesnadrágot, mindháromnál igyekezett jól kihúzni a gumit, és elengedte, itt bent meg úgy kongott, mintha műanyag hordót ütögetnének üres kólásüveggel. Jó, hogy nem csúzlizott szét! Angol helyett illemet kellene tanulnia.

Na persze! Én meg írni tudok! Itt van anyám amerikai unokatesója, nem esett messze a fájától. Álmomban én is tudok beszélni, de ébren tuti ha van fogam, ha nincs, leharapnám a fater ujját. Az ilyen szájmozgatástól lesz a végén Don Quijote vagy John Travolta állam. És olyat nem akarok. Fúúúú, jó itt bent, még egy ideig ezt megúszom. Hallottam olyanról, akihez az apja beszélt ugyanígy a burokban, hogy "és mondták a szüleim, válassz egy fakultációt, válassz egy fakultációt". Az se normális.

Muter bemondta a melóban, hogy terhes. Azt a patáliát, ami ezután következett... állandóan feállt, leült, felállt, leült, itt bent hullámzott minden, én Dan hadnagyosat játszottam és hangosan arra gondoltam, hogy "CSAK ENNYIT TUDSZ?" de valójában roppant kellemetlen volt, bedugult a fülem.

Egészen fura innen belülről hallani, amikor egy férfi üvöltözik, még sose hallottam üvöltést. Apukám egyszer elvitt meccsre, de akkor még nem anyukám hasában voltam. Ez a kiabáló ember lehetett az illető, akiről otthon és itt is mindenki Zoltánként nyilatkozik, és képtelenek Zolinak hívni. Tuti szarfej. Nem láttam, de az első leendő ötösömet teszem rá, hogy idősebb nálam. Eddig nem kiabált. Sokat segítettem anyukámnak a munkában, mentem vele fénymásolni (azt szeretem, mert látszik egy fénycsík innen belülről, mindig kívánok valamit, ha látom), meg postára, meg ültünk a számítógép előtt, és amikor nem rólam akart blogolni, akkor egészen nyugodt voltam. Kíváncsi volnék, ő mit szólna, ha megtudná, hogy én blogolok róla! Már kommentelt, de szerintem nem esett le neki :) De erre rábaszott, lenyomozhatatlan a dolog. Ő még azt sem tudja, hogy fiú vagyok, szóval talán én vagyok az egyetlen blogger, akinek soha nem fogja kideríteni az igazi nevét, mert MÉG NINCS! Így érezhette magát Michael Douglas a tökéletes bűntényben. Egész jó, győztes izgalom. Ha volna szemöldököm, most összehúznám.

Na az van, hogy amikor anyám betolta az all-int a munkában, nagyon furcsán elkezdett zsibbadni a kezem, meg a lábam (valójában mindegyikből kettő van), és órákon át úgy maradt. A tökéletes bűntény kitervelésekor kicsit éreztem hasonlót, de ez most sokkal élénkebb. Ez mi? Nagyon nem tetszik, nem tudom, miért van, és nem tudok vele mit csinálni.

Na bejutottam egy szavazófülkébe. Ahogy a felnőttek beszélgetéseiből kiveszem, erre, meg a pinához érésre sem lesz a következő 18 évben lehetőségem, de még erre kevesebb. Valamelyik idősebb hang úgy fogalmazott, hogy "de karácsony gyakrabban van", az nem tudom mi, nekem még az se volt egyszer se.

Na mindegy, a legnagyobb baj, hogy a muter a blogján elkezdte nyomni a pártkatona szöveget, meg valami bannert is kitett, annyira odavan a pártjáért, hogy a hasával együtt teljesen odanyomott a szavazófülke polcához. Szinte a számban éreztem a pártlogókat. Bár nem tudom hogy néznek ki, itt bent összesen két lógó van, mind a kettő belőlem lóg, van egy rövidebb, meg egy hosszabb. A hosszabbnak nem tudom, hol a vége, próbálom megtalálni, de félúton mindig történik valami, és akkor nem tudom, hogy merről indultam. Viszont érdekes, ha a hosszabbikat a nyakam köré tekerem, akkor a rövidebb is meghosszabbodik. Ezt egy INXS dokumentumfilmből tudom, amit a muterék néztek pár napja.

Most már kinyitottam a szememet, hát, akár be is csukhatnám, semmi nincs itt, egy nagy David Lynch film az egész, piros bársonyfüggöny mindenhol. És én is kibaszott ronda vagyok. Félig áttetsző vagyok, ha a hátam mögé teszem a kezemet, és megkérdezem, hányat mutatok, így könnyű kitalálni, meg mondjuk az ujjaim össze is vannak nőve, szóval jobbára 1-et mutatok. Viszont most, hogy látok, amikor a muti pukkant egyet, látom, hogy nemcsak a hideg jön be kintről, hanem buborékok is jönnek fel lentről. Tök szépek, és megállnak a burcsi tetején, ha felúszom kidugni a buksimat, tök olyan, mintha statiszta volnék Ernest Borgnine mellett a Poseidon katasztrófában!

Szóval mozogtunk, szavaztunk. Anyám hozzátette, hogy reméli, változik majd valami a következő 4 évben. Hát baszod, azt azért remélem, észre fogod venni, ha megszületek... hogy fog ez így engem szeretni, nem tudom. Vagy 4 évig itt leszek? Akkor muszáj legalább valami gyorsabb netet szereznem (a mostani kábeles).

Valami visszhangos helyen volt ez a szavazásosdi, nagyon sok öregnéni hang jött, és ilyenkor abból látom, hogy egyszerre 2-3 kéz is simogatja a muter hasát, hogy kicsit sötétebb lesz. Nem vagyok oda ezért a burokért, de ha valamire, akkor arra biztosan jó, hogy ne nyúljanak be ide akárkik, nem hiszem, hogy a molyirtóval tapicskolás elősegítené a fejlődésemet. Kifelé nagy haverkodva kérdezte a szomszéd néni a mutert, hogy "na, sikerült-e?", ez meg bazmeg aszonta, hogy "ja, csak megszültük!", én meg majd' összeszartam magam, hogy tényleg, és néztem, hogy jön-e be valahol a fény, de csak vaklárma volt. Nem tudom, miért kell ezzel viccelni, egyáltalán nem vicces! Még mindig remegek.

Na kész, anyám csinált egy blogot arról, hogy meg fogok születni. Anyukám egyébként apukám szerint nagyon szép, és a számtalan rossz húzása ellenére valahogy kezdem megkedvelni. Ez a blogolás is még rendben volna, de már az első bejegyzésében akkora baromságokat ír, hogy megőrülök. Hogy én biztosan éppen éhes vagyok, meg szomjas, meg moziba akarok menni, meg nem akarok lemenni vásárolni, a fater meg kajolja az egészet, és megy mindenhová.

Aztán amikor a második blogbejegyzését kezdte írni arról, hogy vajon mi van, ha pukizok egyet a méhében, fogtam a fejemet (amúgy is 2 hónapja fogom), és le akartam rúgni előle a laptopot, mert ennyire nem lehet bugyuta. Nem értem el, ő viszont azonnal félbehagyta a posztot és elkezdett írni egy másikat arról, hogy képzeljétek, rúgtam egyet! Persze, hogy rúgtam egyet, franc essen beléd, hogy pukkantanék már itt bent? Bezzeg amikor az utcán te csinálod, bejön az összes hideg!

Azt hittem, az volt a legrosszabb, amikor állandóan hányt, és leírta, hogy miattam van, miközben csak összezabál minden szart egyszerre, persze hogy járhat hányni, én meg 90 fokban billegek, ahogy hajolgat. Ezzel amúgy nem volt bajom, mert pont olyan volt lebegni hasra fordulva, mintha én lennék Superman, pedig még nem is láttam a filmet, csak hallottam.

Hangok, eleve. Ti is biztosan szoktátok próbálgatni a saját hangotokat a fürdőkádban, hajmosás közben, ugye, milyen furcsák a zajok olyankor? Na én csak ilyet hallok. Anyámnak szerintem nem teljesen világos, amikor Beethoven hegedűversenyt tesz be nekem (nem állítom, hogy nem figyelmes), hogy a magas hangokat egyáltalán nem hallom itt. Dárenbézt kéne hallgasson, abból legalább pont a lényeg jön át, és ott a sok cédé a polcon, hallom, ahogy apámmal beszélik, hogy mennyit jártak még 1-2 éve ikszelgetni a lábaikat ilyen underground bulikba, de most megjavultak, mert jövök én, meg velem a felelősség. Semmilyen felelősség nincs itt benn, csak én vagyok, annyit mondok, nem most kellett volna félretenni pont azt a zenét, amit szeretnek. De jót akarnak, tuti beíratnak majd zongorázni is karate helyett. Hájááááááá! Na, most rúgtam még egyet, mert ebben a zongorázásban annyira biztos vagyok... meg egyébként így a falról szoktam ellökni magam, ha úszok egy hosszt. 3 centi a másik fal, de az ember legyen edzésben. És ha nekem nem lehet kockás hasam, amikor megszületek, akkor a muternak se legyen. Nyomtam rá egy akkora gömböt, ha látnátok! Én se látom. Az egyébként a burok, és ha elég gyorsan megyek majd ki, akkor még talán pont meg tudom nézni, csak akkor én már nem leszek benne.

Szóval hangok. A hegedűversenynél jobban már csak a szomszéd néni zavar, akinek annyira egérke hangja van, hogy egyáltalán nem hallatszik be, és amikor a Sümeghi Oszkár szerű férjével beszélget, szétbasz az ideg, hogy a párbeszédnek csak a fele van meg. A múltkor a néni 20 percig mesélte, hogy mi volt a Borostyán 113-adik részében, és csak a bácsi kérdéseiből tudtam kivenni, hogy mi a helyzet. Szerencsére a bácsi annyira buta, hogy sokat kérdezett. Még így sem derült ki, hogy akkor a nő ikertestvére ölte-e meg a plasztikai sebészt, vagy a nevelőnő, úgyhogy ha megszületek, az első dolgom lesz, hogy megnézem ezt a részt.