Addig tehát megvagyunk, hogy anyám előbb kezdett rólam blogolni, minthogy megszülettem volna. Én ezt túlzásnak tartom, de akkor legyen verseny. Muter nem annyira webkettes, úgyhogy előbb Nyelvész Józsi bácsitól ellestem a fácse kifejezést, és fel is tettem magam erre a fácsére, ma meg kitaláltam, hogy twitterezni is fogok!
Anyuci, kapd össze magad, sehol nem vagy webkettőben!
Kicsivel azután, hogy rúgtam egyet, megjelent a MedIQ bogon egy szerkezet, ami a rúgásaimat még a twitterre is kiteszi. Magától! Azért ezt nekem találták ki, nem? Az a baj, hogy nincs nagy befolyásom arra, hogy a muti beruházzon egy ilyen pettyes kis helyre övre, ami ehhez kell, úgyhogy csak emulálni fogom. Ronda a szerkezet, mint állat:
Mondom, ronda. Úgynevezett pettyes! Ránézésre olyan, mint egy nagy Twister társasjáték gombáslábú macskáknak. Ilyenünk se lesz.
Pedig érdekelne, hogy ha 500 főnyi díszezred 45 percnyi Radetzky marsra menetelésének megfelelő lépésszámot produkálok - per szekundum - így anya hasán belülről, akkor leáll-e a Twitter szervere, vagy legalább a BIX. Illetve ha elég jól tolom a belső toporzékolást, tudok-e olyan gyorsan rúgni, hogy egyetlen összefüggő mély hangnak tűnjön?
A másik, amit kigondoltam, hogy rendelek a neten egy elemlámpát, és lefekvés után elkezdek kifelé villogni a hasán keresztül a plafonra ezerrel, hátha azt hiszik, hogy valahol itt van a Palace, vagy a Dexion. Elemeket már einstandoltam hozzá a mutertól, az nagyon kemény sztori. Pár napja betolt két bébielemet minden különösebb ok nélkül valami sícsomagtartó szerű izében, két mozdulat és lenyúltam két Vartát. Először nem tudtam, mire fogom használni, de most már biztos, hogy elemlámpa lesz.