Na bejutottam egy szavazófülkébe. Ahogy a felnőttek beszélgetéseiből kiveszem, erre, meg a pinához érésre sem lesz a következő 18 évben lehetőségem, de még erre kevesebb. Valamelyik idősebb hang úgy fogalmazott, hogy "de karácsony gyakrabban van", az nem tudom mi, nekem még az se volt egyszer se.
Na mindegy, a legnagyobb baj, hogy a muter a blogján elkezdte nyomni a pártkatona szöveget, meg valami bannert is kitett, annyira odavan a pártjáért, hogy a hasával együtt teljesen odanyomott a szavazófülke polcához. Szinte a számban éreztem a pártlogókat. Bár nem tudom hogy néznek ki, itt bent összesen két lógó van, mind a kettő belőlem lóg, van egy rövidebb, meg egy hosszabb. A hosszabbnak nem tudom, hol a vége, próbálom megtalálni, de félúton mindig történik valami, és akkor nem tudom, hogy merről indultam. Viszont érdekes, ha a hosszabbikat a nyakam köré tekerem, akkor a rövidebb is meghosszabbodik. Ezt egy INXS dokumentumfilmből tudom, amit a muterék néztek pár napja.
Most már kinyitottam a szememet, hát, akár be is csukhatnám, semmi nincs itt, egy nagy David Lynch film az egész, piros bársonyfüggöny mindenhol. És én is kibaszott ronda vagyok. Félig áttetsző vagyok, ha a hátam mögé teszem a kezemet, és megkérdezem, hányat mutatok, így könnyű kitalálni, meg mondjuk az ujjaim össze is vannak nőve, szóval jobbára 1-et mutatok. Viszont most, hogy látok, amikor a muti pukkant egyet, látom, hogy nemcsak a hideg jön be kintről, hanem buborékok is jönnek fel lentről. Tök szépek, és megállnak a burcsi tetején, ha felúszom kidugni a buksimat, tök olyan, mintha statiszta volnék Ernest Borgnine mellett a Poseidon katasztrófában!
Szóval mozogtunk, szavaztunk. Anyám hozzátette, hogy reméli, változik majd valami a következő 4 évben. Hát baszod, azt azért remélem, észre fogod venni, ha megszületek... hogy fog ez így engem szeretni, nem tudom. Vagy 4 évig itt leszek? Akkor muszáj legalább valami gyorsabb netet szereznem (a mostani kábeles).
Valami visszhangos helyen volt ez a szavazásosdi, nagyon sok öregnéni hang jött, és ilyenkor abból látom, hogy egyszerre 2-3 kéz is simogatja a muter hasát, hogy kicsit sötétebb lesz. Nem vagyok oda ezért a burokért, de ha valamire, akkor arra biztosan jó, hogy ne nyúljanak be ide akárkik, nem hiszem, hogy a molyirtóval tapicskolás elősegítené a fejlődésemet. Kifelé nagy haverkodva kérdezte a szomszéd néni a mutert, hogy "na, sikerült-e?", ez meg bazmeg aszonta, hogy "ja, csak megszültük!", én meg majd' összeszartam magam, hogy tényleg, és néztem, hogy jön-e be valahol a fény, de csak vaklárma volt. Nem tudom, miért kell ezzel viccelni, egyáltalán nem vicces! Még mindig remegek.