Ezek az áldott szerepek,
miket mellettem szánt Neked
a sors tollával bíró
Szentséges Drámaíró:
Előbb – kedvem, hogy jobb legyen -
Társalkodóm és “Jobb-kezem”,
majd becses vívódásban
lettél szerelmes Társam,
Párom, gondos-szép Asszonyom, -
küzdelmeimben gond, ha nyom,
lelkemnek minden Írja;
s most Kismamának készülő,
s tán nemsokára kész Szülő, -
ha “tolla” ezt megírja…
Anya! A fentieket apával üzenjük, de amúgy Vitó Zoltán ezzel azt akarta mondani, hogy ne írjál blogot! Bízd azt a Drámaíróra, bár nem tudom, mennyire hiszel benne, mert ha kicsit jobban figyeltek, nem csúszom be ilyen hamar.
Viszont milyen jól hangzik ez így, hogy ANYA! Mennyivel jobb, mint a muter. Te anya, nem is érzem ám én olyan rosszul magamat itt, lehet, hogy ha kikötnéd a netet, akkor csak arra figyelnék, hogy jó meleg van, sose vagyok éhes, és még levegőt sem kell vennem, mert azt is megcsinálod helyettem. Azért most szólok, hogy ez még így lesz 10-20-25 évig, csak legtöbbször vasalás formájában fog megnyilvánulni. Meg az első két évben be fogok kakilni nagyon gyakran, utána egyre ritkábban. Ezért előre is bocsánatot kérek! Nem "elnézést", mint az a nálad is öregebb Hajdú Péter bácsi a tévéből, hanem bocsánatot, de majd ezt külön neveld belém légyszi, ha megszületek, mert tutter el fogom felejteni.
Orgonát nem tudok szerezni, de a szívultrahangomra teszem a kezem és megígérem, hogy ma nem rúgok egyet se anya, meg... ma hívhatsz 1 napig akár Pocaklakónak is, bánom is én, de aztán nyista cécó! Hivatalosan még nem vagy anya, és most nem jön be a rohadt wikipédia, hogy megnézzem, hogy tulajdonképpen a kismamákra is vonatkozik-e az anyák napja, de mivel én már itt vagyok, akkor te már most is az anyukám vagy, és én már most is szeretlek!
Millió puszi
Mikró
